A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. bővebb leírás
elfogadom

Farkas Ferenc Bérlet III.

Műsor:

Beethoven:Coriolan nyitány op 62.

                 Esz-dúr zongoraverseny op. 73.

                 V. (c-moll) Sorsszimfónia op. 67.

Közreműködik:

Báll Dávid (zongora)

Alba Regia Szimfonikus Zenekar

Vezényel:

Janos Acs

A nagy görög író, Plutharkosz életrajzaiban ismerhette meg Ludwig van Beethoven (1770–1827) Coriolanust, a bátorságáról és büszkeségéről legendássá vált katonát, akinek hadvezéri és szónoki tehetsége mindenkit csodálattal töltött el. Mégsem szerették, mert gőgös volt és lenézte a népet, megvetette a kisemberek világát. Nem tudta elviselni a vereséget, bosszúból ellenséget szabadított Rómára. A városra katasztrófa várt, s hogy ez ne következzék be, Coriolanus anyja addig kérlelte fiát, míg az lemondott Róma megtámadási tervéről. Ez a visszalépés azonban életébe került; a nép haragjában elpusztította.

A történetet Shakespeare is feldolgozta, ám Beethoven egyikükről sem tett említést – a cselekményben szegényes kortárs szomorúműre hivatkozott csupán. Heinrich Joseph von Collin tragédiája monodráma: a főhősön kívül az összes többi szereplő csak statisztál. Ez a Coriolanus, aki öngyilkossággal hárítja el magától a felelősséget, nem hasonlít Beethoven szabadsághőseihez (a Fidelio Florestanjához, Leonórájához, vagy éppen Egmonthoz). A tragédiához írt nyitány talán a szerző akkori lelkiállapotát (az erőteljes és dacos kedélyt) jeleníti meg.

“…úgy lép be a zongora szólama az együttes közé, mint fejedelem a trónterembe, a főhajtó udvar sorfala között, valóban királyi öntudattal” írta Szabolcsi Bence Beethoven utolsó, monumentális, harcias és mívesen kidolgozott Esz-dúr zongoraversenyéről. Árulkodó maga a hangnem, amely azonnal rokonságba állítja az Eroica néven közismert, ugyancsak Esz-dúrban írt III. szimfóniával, amelynek születését köztudottan Napóleon ihlette. Az angolok által (nem véletlenül) The Emperorként (A császárként) emlegetett koncert versenyszólama igényességében valamennyi addigi Beethoven-koncertét felülmúlja, telt fogású, tömören zengő akkordok és dúsan áradó, fénylő passzázsok, a kifejezés eddig soha nem tapasztalt széles skálája a kérleléstől a mennydörgésig, a színek páratlan gazdagsága jellemzi. A két, igen virtuóz szélső tétel közé illesztett határtalanul bensőséges középtétel annak idején egy Kant-idézetet juttatott a legendás zenetörténész professzor, Kroó György eszébe: „Két dolog tölt el csodálattal, a csillagos ég fölöttem, az erkölcsi törvény bennem”.

Hiába tulajdonítják páratlan népszerűségét a hozzá fűződő anekdotának, nevezetesen hogy az öregedő Beethoven önkéntes famulusa szerint a komponista a mű bevezető szignálját mint az ajtón dörömbölő sorsot említette, az V. (c-moll) szimfónia inkább páratlan zenei tulajdonságainak köszönheti népszerűségét. A mű végleges alakja – a korábbi változatok felelevenítésével – 1808 első felére készült el.

A második világháború óta néha a „győzelem szimfóniájának” (Victory Symphony) nevezik a művet. A „V” római szám megfelelője az arab 5-ös számnak; a második világháborúban a V-jel a győzelem szimbólumává vált a szövetségesek körében, ez okozta ezt az egybeesést. Egy másik véletlen összefüggés, hogy a V betű morzekódban három rövid és egy hosszú jelből áll, ami megegyezik a szimfónia első négy hangjának ritmusával.

Ács János, a világhírű magyar származású karmester 1979-ben debütált Genovában. Első amerikai fellépésére 1987-ben Denverben, a Colorado Operában került sor, ahol később hét éven át vezényelt. Gyakran dolgozik Róma, Firenze és Velence operatársulataival. Repertoárján több mint 150 opera és zenekari mű szerepel.

Kiváló szakértője az olasz operajátszás tradícióinak. Eddigi pályafutása során dirigálta Bellini és Puccini valamennyi operáját, s a legnagyobb Verdi-műveket. Korunk olyan nagy énekeseivel dolgozott együtt, mint Luciano Pavarotti, Samuel Ramey, Raina Kabaivanska, Giuseppe Giacomini. Éveken át volt a „Három tenor” koncertjeinek állandó karmestere.

Báll Dávid 2006-ban diplomázott a budapesti Zeneakadémián Nádor György és Kemenes András osztályában. 2011-ben szerezte meg doktorátusát, 2013-tól az intézmény oktatója. Növendékei különböző hazai és nemzetközi versenyek díjazottjai. Eddigi pályafutása során számos versenyen kapott elismerést. Közel harminc ország koncertpódiumain lépett fel, játszott többek között a Buenos Aires-i Teatro Colónban, a New York-i Lincoln Centerben, a bécsi Musikvereinsaalban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a párizsi Salle Pleyelben, a salzburgi Festspielhausban, a muscati Royal Opera House-ban és a tokiói Kioi Hallban. Rendszeresen közreműködik a Budapesti Fesztiválzenekar produkcióiban, együtt zenélt már például Heinz Holligerrel, Peskó Zoltánnal, Mihail Pletnyevvel, Takács-Nagy Gáborral és Klaus Thunemannal. Kocsis Zoltán öt alkalommal kérte fel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólistájának.

 

 

 

  • dátum:
  • helyszín:
  • időpont:
  • 2018. Február 26.
  • Vörösmarty Színház
  • 19:00

Jegyek és Bérletek

vissza