A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. bővebb leírás
elfogadom

Zenekari körkép

ZENEKARI KÖRKÉP

A Savaria Szimfonikus Zenekar koncertje  

2019. március 1. 19:00 Vörösmarty Színház

 

Közreműködik:

Domenico Nordio – hegedűművész / Olaszország /

Savaria Szimfonikus Zenekar

Műsor:

Mozart: Don Giovanni - nyitány

Beethoven: D-dúr hegedűverseny

Schubert: VI. szimfónia

Vezényel:

Gudni Emilsson / Izland /

WOLFGANG AMADEUS MOZART (1756–1791) legalább annyira szerette Prágát, mint a prágaiak őt. A kölcsönös szimpátiát erősítette a Figaro páratlan sikere a cseh fővárosban: két hónappal a bécsi premier után volt a darab prágai bemutatója, s azután szinte le sem lehetett venni a műsorról. A sikeren felbátorodva az 1783-ban épült Rendek Színház igazgatója új operát kért Mozarttól, aki lelkesen kezdett tanácskozni a Figaro librettistájával, Lorenzo da Pontéval. A választás a sokat vitatott, számos alkalommal megénekelt Don Juan-történetre esett. A szerzői jog fogalma akkoriban nem létezett, úgyhogy Da Ponte fogott egy már megzenésített Don Giovanni-librettót és Mozart ízlésének megfelelően színpadszerű, hatásos szövegkönyvet produkált, benne szinte minden létező emberi életélménnyel: szerelemmel, gyűlölettel, fájdalommal, nevetéssel, bátorsággal, odaadással, kínnal, megalázkodással, bosszúval, féltékenységgel, büszkeséggel, vággyal, haraggal, halállal. S mindez már benne van a dramma giocosóként (játékos drámaként) meghatározott mű nyitányában is.

„A hegedűversenyek fejedelmének” nevezte LUDWIG VAN BEETHOVEN (1770–1827) egyetlen, erre a hangszerre írt koncertjét Tóth Aladár (1898–1968) neves magyar zenekritikus. A terjedelmében, zenekarának hangszerelésében is grandiózus concerto alapvetően különbözik kora hasonló módon felépített, ám első sorban (és gyakran kizárólag) a szóló hangszer virtuóz megnyilvánulásaira épülő versenyműveitől akár Viotti1, akár a fiatal Spohr2 munkásságát véve alapul. Nem mintha a Beethoven-hegedűverseny ne követelne nagyfokú technikai képességet – ellenkezőleg. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy a mű, a maga teljes pompájában megvalósuljon. Sokoldalú hangvételre, árnyalt dinamikára, a zenekarral való párbeszéd képességére is képesnek kell lennie annak, aki a mű emlékezetes interpretátorai sorába szeretne kerülni. A hegedűversenyt Franz Clement (1780–1842), a korszak híres hegedűművésze rendelte meg Beethoventől. Ismerve Beethoven munkastílusát, hogy egyszerre több darabon is dolgozgat, szelíd sürgetésként 1806. december 23-ára ki is tűzte a bemutatót. Mindemellett rendszeresen meg is látogatta a zeneszerzőt, hogy ellenőrizze a munka haladását. Carl Czerny (1791–1857) zongorista és zenepedagógus, egykori Beethoven– növendék arról számolt be, hogy mestere – fejben – viszonylag gyorsan elkészült a hegedűversennyel, de csak néhány vázlatot jegyzett le. A bemutatón, a Theater an der Wien színháztermében Clement egyetlen zenekari próba nélkül, a frissen írt kottából játszotta a művet. Ahogy a korabeli zenészeknek, így sem Clementnek, sem a zenekarnak nem okozott problémát a „blattolás”, arról nem is szólva, hogy a gyakori látogatások révén már jól ismerte a darab lényegét. A bemutatón a közönség lelkesedett, a szakma, a kritikusok hada „újszerűnek” ítélte a darabot, ragaszkodott volna az I. szimfónia-nyújtotta régi hangvételhez. Szerencsére nem a kételkedők ítélete határozta meg a versenymű sorsát

Jóllehet az 1817-18-as év fordulóján írta FRANZ SCHUBERT (1797–1828) VI., C-dúr szimfóniáját, a darab csak 1828 decemberében, nem sokkal a komponista halála után szólalt meg először nyilvánosan. A premier egyben „névadó” is volt: miután a tervezett IX., ugyancsak C-dúr szimfóniáját annak hossza és nehézsége miatt nem tudta műsorra tűzni a bécsi Zenebarátok Társasága, a VI. szólalt meg, rögtön „Kis” C-dúr szimfónia címmel. A darab zongoraszonáták és híres dalok (Ganymed, A halál és a lányka, A pisztráng, A muzsikához) társaságában született, sőt, ezekben a hónapokban Schubert – kicsit hátat fordítva az addig számára utat mutató bécsi klasszicizmus hagyományaival – két, Rossini-ihlette olasz stílusú nyitányt is komponált. S ha voltak is elmarasztaló hangok az egyébként ízig-vérig schubertes hangvételű, hangszerelésű, témakezelésű darab kapcsán a kortársak reakcióiban, az olasz mester sugallta népies egy-szerűség, a záró tétel csupa derű tánckaraktere magával ragadja a mindenkori hallgatót.

DOMENICO NORDIO hegedűművész (*1971, Velence) korunk egyik legelismertebb muzsikusa, aki számos versenytrófeája mellett 16 évesen nyerte meg a Nemzetközi Viotti Hegedűversenyt, ahol a zsűri elnöke a legendás Yehudi Menuhin volt. A világ legrangosabb koncerttermeinek (New York-i Carnegie Hall, párizsi Salle Pleyel, milánói Scala, londoni Barbican Centre, tokiói Suntory Hall, az amszterdami Concertgebouw, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium) visszatérő fellépője a Londoni Szimfonikusok, a római Accademia di Santa Cecilia Zenekara, az Orchestre de la Suisse Romande és más neves együttesek szólistájaként. Elismert kamarazenész, 2017 óta a Milánói Verdi Zenekar rezidens művésze.

A SAVARIA SZIMFONIKUS ZENEKAR múltja 1850-ig, az első helyi dalárda-egylet alapításáig nyúlik vissza. Jelenlegi formája 1962-ban jön létre a Városi Tanács Szimfonikus Zenekara és a zeneiskolai ifjúsági zenekar egyesítésével, első karmestere Petró János volt. Mai nevét a 2007-es arculatváltást követően kapta. Repertoárját klasszikus, romantikus és huszadik századi művek alkotják. A szimfonikus zenekari koncerteken kívül magas művészi igényű operaelőadásokon is rendszeresen közreműködik az együttes. A zenekar állandó résztvevője a különböző magyar és nemzetközi fesztiváloknak, melyek közül ki kell emelni a Nemzet-közi Bartók Szeminárium és Fesztivál valamint az Iseumi Játékok rendezvényeit. Az együttes kiemelkedő művészi munkáját 1990-ben Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal jutalmazták. A zenekar világhírű karmesterekkel és szólistákkal hangversenyezett már, többek között olyan kiváló művészekkel, mint: Kobayashi Ken-Ichiro, John Cage, Vásáry Tamás, Eötvös Péter, Somogyi László, Ferencsik János, Rajter Lajos, Gidon Kremer, John Ogdon, Ruha István, Sebők György, , Pavel Kogan, Natalia Guttmann, Perényi Miklós, Onczay Csaba, Kocsis Zoltán, Sass Szilvia, Jandó Jenő, Matuz István, Szabadi Vilmos és sokan mások. 2014-től a zenekar vezetője és állandó karmestere a Junior Prima-díjas Madaras Gergely.

Az  1964-ben,  Rykjavikban  született  karmester,  GUDNI A. EMILSSON négy éves korában édes apjától kapta első zeneleckéit, majd izlandi állami ösztöndíjjal Trossingenben végezhette felsőfokú tanulmányait. Munkáját a Német Zenei Tanács kitüntetéssel ismerte el és felkínálta a lehetőséget, hogy a lipcsei Gewandhaus Zenekarát dirigálja. Több jelentős nemzetközi versenyen nyert díjak birtokában rangos ösztöndíjakat kapott hazájában és Németországban. Az itt szerzett tudás birtokában egyre több vendégkarmesteri felkérésnek tehetett eleget: vezényelte – többek között – a Thessaloniki Állami Zenekart, a Belgrádi Filharmonikusokat, a Cseh Filharmonikus Kamarazenekart, a Morvai Filharmonikusokat, a Stuttgarti Kamarazenekart és Veronai Aréna Zenekarát. Olyan jelentős szólistákkal dolgozott együtt, mint Dmitri Ashkenazy, Josef Suk, Emmanuel Pahud, Szergej Nakarjakov, Shlomo Mintz, Misha Maisky. 2016-ban debütált a Londoni Filharmonikusokkal.

1Giovanni Battista Viotti (1755–1824) olasz hegedűművész és zeneszerző, akit a modern hegedűtechnika egyik atyjaként tartanak számon.

2Louis Spohr (1784–1859) német romantikus zeneszerző, hegedűs és karmester. Eredetileg Ludwignak nevezték el szülei, de ő műveinek kéziratán mindig keresztneve francia változatát használta

 

  • dátum:
  • helyszín:
  • időpont:
  • 2019. Március 01.
  • Vörösmarty Színház
  • 19:00

Jegyek és Bérletek

Bérletek a Vörösmarty Színházban, a zenekar jegypénztárában kaphatók. Nyitva: H-P 10-18 óráig

Székesfehérvár, Fő utca 8.

+36-70-50-8805

jegyiroda@arso.hu

www.arso.hu

vissza