A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. bővebb leírás
elfogadom

A Harmonico ConCento Énekegyüttes élvezetes koncertje

A Harmonico ConCento énekegyüttes nagysikerű hangversenyével véget ért az idei Harmonia Albensis-sorozat. 

Telt ház várta a Szent Imre-templomban az Olaszországból érkezett kamarakórust és karnagyát, Pier Paolo Scattolint. Az érdeklődés nyilván szólt a kórus itáliai voltának, hiszen az olasz énekes fogalmához elválaszthatatlanul kapcsolódik a bel canto, a szép ének varázslatos kifejezés: különleges élményt vár az ember, ha e tájról érkezett művészek koncertjére vált belépőt. Más oldalról bizonyára többeknek is eszébe jutott, hogy vendégeink Székesfehérvár testvérvárosából jöttek, az igencsak aktív művészi kapcsolatok újabb, örömteli megerősítéseként. Végül a választékosabb ízlésű zenebarátok érdeklődését joggal kelthette fel a műsor, mely egy sor kompozíciót kínált a centói Cappella Musicale di San Biagio egyházzenei repertoárjából.

Az itáliai kórus a majdnem másfél órás műsort a fáradtság minden jele nélkül énekelte végig

A több mint 425 éve folyamatosan tevékenykedő Cappella nagy értékű zenei gyűjteménnyel büszkélkedhet: zenetörténetét az egymást követően ott tevékenykedő egyházzenészek hosszú sora írta és írja tovább. E sajátos, az 1500-as évektől napjainkig bővülő repertoárból Guarioni, Coma, Perti és Riccieri művei a régi zenét, Piombini, a karnagy Scattolin és az egyik kórustag, Andrea Bianchi darabjai a kortárs gyakorlatot képviselték. Mint azt az Alba Regia Szimfonikus Zenekar igazgatója, ifj. Major István alapos konferanszából megtudtuk, e zeneszerzők mindegyike rövidebb-hosszabb ideig kötődött Centóhoz, illetve annak Szent Balázsról elnevezett székesegyházához. Egyetlen kivétel akadt, mégpedig a legismertebb komponista, az 1661-1756 között élt Giacomo Antonio Perti: e kiváló mester tevékenysége elsősorban a közeli Bolognához köthető - de a centói templom egyházjogilag a bolognai érsekséghez tartozik.

Tanulságos élmény volt megismerni ezt a gazdag zenei hagyományt, még ha a felcsendült zeneművek között akadtak kevésbé magukkal ragadóak is. Hiszen Itáliában az úgymond „átlagos” 17-18. századi kismesterek is a zeneszerzői iskolázottság igen magas fokán álltak (hasonlóan a festőkhöz), ha nem is érték el egy Monteverdi vagy egy Vivaldi színvonalát. A szépen ívelő és kifejező dallamvonal, a harmóniakezelés világossága, végül az énekhang tökéletes kezelése ezzel együtt mindegyiküknél „alap”, s meggyőződhettünk róla: mai utódaik sem maradnak el tőlük. (A koncerten hallott legizgalmasabb, legváltozatosabb zenét mindazonáltal - nyilván nem véletlenül - Perti írta.) Hallhattunk gregorián feldolgozást, vagy éppen a 18. században gyakori „pastorale” stílusban megalkotott misetételt, igényes, reprezentatív motettát egyaránt.

Pier Paolo Scattolin karnagy vezényelt Fotó: Molnár Artúr

Az előadás nem cáfolt rá várakozásainkra: a nyolctagú kamarakórus (minden szólamban két-két énekessel) pompás „vocékat” vonultatott fel (különösen a mennydörgő hangú basszista keltett figyelmet), s a majdnem másfél órás műsort kiváló diszpozícióban, a fáradság minden jele nélkül énekelték végig. Szintén „molto italiano” jelleget adott produkciójuknak, hogy a kifejezés maximuma olykor nem találkozott a kivitelezés aprólékos gondosságával: egy-egy félreintonált hang, egy-egy hanyagabb belépés be-becsúszott az előadásba. A produkció fontos szereplője volt még Michele Vannelli orgonaművész, a bolognai San Petronio katedrális neves karnagya: rendkívül lendületes, életteli, ugyanakkor a stílust értő és muzikális kísérőnek bizonyult, aki szintén nem csinált nagy gondot néhány elnagyoltabb frázisból.

Egészében véve rendkívül élvezetes és érdekes hangversenyt hallhattunk a Harmonia Albensis zárásaként. A közönség lelkes vastapsát egy rövid Perti-műrészlettel köszönték meg a művészek.

 

A cikk a Fejér Megyei Hírlap 2017. július 31. számában is megjelent.

szerző: Szabó Balázs, fotó: Molnár Artúr, forrás: www.feol.hu