A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. bővebb leírás
elfogadom

Csellisták a fő utcán

Székesfehérváron Nirvana ennyire jól még sohasem szólt

 

Véletlen lenyomtam a klaviatúrán: wow. Az angolban, de a magyar csetnyelvben is ez annyit tesz: „hűha”. Izgatott, lelkendező örömkiáltás. Ez szakad ki az emberből, ha meghallja Hérics Csenge és Mády-Szabó Eszter csellójátékát.

Járókelők lehajtott fejjel a dolguk után. Szerelmespár egymás kezét szorítva. Egy kisfiú, juj, éppen most fagyizta le a matrózos trikóját, anyukája már szalad is utána. A könyvesbódé eladója. A sarki fűszeres, aki pénzt váltani indul a szomszéd újságoshoz. A világhálón százezres megosztással és kedveléssel éljenzett videókban látni csak olyat, amit ezen a nyáron két fiatal csellista leányzó művel vissza-visszatérve Székesfehérvár belvárosába. Nem mindennapos eset, hogy spontán kamarakoncert helyszínné avanzsál a patinás Fő utca.

– Olyan sikeres volt már az első alkalom, hogy nem is akarunk máshová menni – mondták a lányok a debütáló fehérvári utcazenélésükre emlékezvén. Sokszor játszanak az Alba Regia szimfonikusok közt, Csenge ráadásul fehérvári, így kézenfekvő volt, hogy itt kezdjék el a közös muzsikálást.

Hetente átlagban kétszer ülnek össze egy belvárosi padon, egyhuzamban akár 4–5 órát is játszanak. Hangolni azért meg-megállnak, ha az időjárás miatt „elmennek” a húrok.

– Számunkra ez örömzene is, pénzszerzési és gyakorlási lehetőség is – sorolta Csenge. – Általában koncerttermekben játszunk, versenyszituációkhoz, vizsgákhoz vagyunk szokva – egészítette ki Eszter. – Az utcazenélés teljesen más. Sokszor sokkal nagyobb sikert tapasztalok itt, mint egy komolyzenei előadáson. Szerintem ez azért van, mert az utcán kicsit kizökkentjük az embereket. Hirtelen megállnak előttünk, mert valami újszerűt látnak, hallanak – folytatta. – Más jellegű közönséggel találkozunk itt, mint egy komolyzenei koncerten. Nagyon izgalmas tapasztalat, sokat lehet belőle tanulni – fűzte tovább. A cselló ritka hangszere az utcáknak, talán ez is okozza, hogy ilyen sokan és sokáig fülelik őket, ha hangszerhez nyúlnak. Kedd délután – ott voltunk mi is –, ahogy felemelték a vonóikat, szinte máris kisebb tömeg, körülbelül 50 ember állta őket körbe. Egy forró hétköznap délután, spontán. Mindig jöttek a távozók helyére.

– Olyan, hogy nem állítunk meg egy kisebb közönséget, még nem történt – avatott be Csenge.

 kvcselloslanyok17-768x512

Újabban – megjött az alkotókedv – már saját átiratokat is játszanak. Főként filmzenéket. – Egyelőre lassabbakat választottam, mert azok alatt ki lehet pihenni a zúzósabb számokat – ecsetelte Eszter.

Jellemzően inkább poposabb dalokat nyomnak, komolyzenét csak elvétve, bár azért egy Sosztakovics-prelűd be-becsúszik, s gyakran kérnek tőlük Vivaldit a nézők. Mi nagyon bírtuk a Smells Like Teen Spirit című Nirvana-szám csellósított változatát, a közönség állandó kedvence pedig egy Michael Jackson által híressé tett nóta, a Smooth Criminal.

– Ez nekünk is változatosság, felüdülés, mert egész nap komolyzenével foglalkozunk – fűzték tovább a szót a lányok, majd arról is értően beszéltek, hogy komolyzenét hallgatni nagyobb figyelem kell, arra jobban rá kell hangolódnia a közönségnek. Erre vannak a koncerttermekben megrendezett előadások. Csábítottak…

Csenge elmondta még, hogy bár nyári kikapcsolódásként, örömzenélésként indult számukra ez az egész, de a heves visszajelzések miatt kacérkodnak a gondolattal, hogy valamiképpen továbbvigyék újdonat cselló duettjüket.

 forrás: www.feol.hu Majer Tamás írása, fotó: Koppán Viktor Dávid