A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. bővebb leírás
elfogadom

Házasságáról mesélt Lukács Gyöngyi

Világszerte ismert operaénekes, akárcsak férje. A leghíresebb színpadokon léptek már fel. Lukács Gyöngyi és Alexandru Agache Székesfehérváron, a Musica Sacrán együtt szerepelnek Verdi Requiemjében, augusztus 12-én.

A Nemzeti Emlékhelyen emelt hatalmas színpadon hangzik majd el Verdi gyönyörű műve. Az előadásról nemrég tartott tájékoztatóba a Kossuth-díjas Lukács Gyöngyi Skype-on kapcsolódott be. Elmondta, hogy először 22 évesen énekelte a Requiemet a Zeneakadémia nagytermében, majd a mű végigkísérte egész pályafutását. Férje, Alexandru Agache viszont Fehérváron debütál Verdi alkotásában először. Az énekesnő interjút is adott lapunknak.

Mindketten híres, a világban sokat utazó énekesek. Hogyan ismerkedtek meg?

- Korábban is felléptünk már a müncheni Staatsoperben, névről már ismertük egymást. Ha az ember utazó énekes, egyik színházból a másikba jár, pontosan tudja, hogy kik hol lépnek fel, azt is, hogy hol tartanak a pályán, mennyire ismertek. Tudtam Alexandruról, hogy világhírű bariton, hiszen az ő nemzetközi karrierje jóval korábban elkezdődött. Először Münchenben, A trubadúrban szerepeltünk együtt, aztán egy ideig külön utakon jártunk. Majd a szöuli operaházban, egy Machbeth-premieren ismét együtt léptünk fel. Ő volt Macbeth, én pedig Lady Macbeth, ott és akkor találtunk egymásra. Azóta ő itt él Magyarországon velem, Budapesten.

A férjével, Alexandru Agachével a Machbeth egyik jelenetében

 

- Mindketten rengeteget utaznak. Hogyan hat ez a családi életre, miként működik ez önöknél?

- Nekünk az a szerencsénk, hogy már kész, ismert művészként találkoztunk. Azt látom, hogy mindez azoknál okozhat problémát, akik kezdő művészként kerülnek össze. Ha az egyiknek sikerül, a másiknak nem, az csalódást, frusztrációt okozhat annál, aki úgy érzi, lemaradt. Nálunk ilyen nem fordult elő, tiszteljük a másikat, toleránsak vagyunk egymáshoz. Otthon gyakorolunk, kijavítjuk a másikat, ha kell, kritika is elhangzik. úgy gondolom, a pályán és a magánéletben is jól megvagyunk.

- Így aztán önöknél nem hangzik el az Molnár Ferenc-i mondat, hogy ne takarj, Sárközy?

- Nem, mi nagyon büszkék vagyunk egymásra. Számomra Alexandru a világ legjobb baritonja, és szerintem nem csak nekem az, és ő is nagyra tart engem. Kölcsönösen elismerjük egymást.

- Jól tudom, hogy két lányuk van? Ők is énekesnek készülnek?

- Nekem az első házasságomból van két lányom, Alexandruval nincs közös gyermekünk. A nagylányom operaénekesnő, tavaly végzett a Zeneakadémia operatanszakán, Marton Évánál. Az idén posztgraduális képzésen vett részt Angliában, nagyon szép a hangja, nagy jövőt jósolnak neki. Sahakyan Luszine a neve, mivel az első férjem örmény volt. A kisebbik lányom, Sahakyan Emma konzis, magánének szakon tanul, és ő is szép hangot örökölt.

- Szinte nincs is olyan nagy szoprán szerep, amit nem énekelt el. Akad mégis olyan, ami kimaradt, amit hiányol?

- A Giocondát szerettem volna régóta elénekelni. Volt is rá külföldi felkérésem, de akkor éppen nem értem rá, kimaradt, itthon pedig nem volt repertoáron. A jövő évadban viszont énekelni fogom az Erkel Színházban, ahol a pályám 30 éves jubileumát ünnepelem egy koncerttel. Egyébként mindent, amit a hangomra írtak, előadtam, elégedetlen nem lehetek.

- Harmincéves pályafutás? Ezt nem hiszem el.

- A harminc év nem azt jelenti, hogy olyan idős lennék, hanem azt, hogy nagyon fiatalon kezdtem énekelni.

- Mit szóltak a fehérvári felkéréshez, szerepléshez?

- Még nem jártam Fehérváron és a párom sem, sajnos valahogy kimaradt. Egy-két napot el is akarunk tölteni itt, hogy a várost kicsit megismerjük. A felkérésnek örültünk, mert Verdi műve gyönyörű. Nagyon nehéz, de az egyik legszebb a világon. Szabad téren azonban még nem énekeltem, és gondolom, nagyon sok múlik majd a hangosításon.

 

szerző: Szabó Zoltán, forrás: www.feol.hu