A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. bővebb leírás
elfogadom

Orosz és magyar művek, igényes előadásban a Vörösmarty Színházban

Orosz és magyar művek, igényes előadásban a Vörösmarty Színházban

Rendkívül érdekes műsor várta a közönséget az idei Filharmónia bérlet nyitóestjén a Vörösmarty Színházban.

Az Alba Regia szimfonikus zenekar programján az orosz romantika két ismert remekműve, Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitánya, valamint Rimszkij-Korszakov Seherezádé-szvitje között Beischer-Matyó Tamás 2017–2018-ban szólóhegedűre és zenekarra készült, Five Color Journey című kompozíciójának ősbemutatója hangzott el. Az est dirigense Dubóczky Gergely, szólistája a zenekar hangversenymestere, Selmeczi Gábor hegedűművész volt.

A Puskin nyomán írott Ruszlán és Ludmilla önállóan is gyakorta felcsendülő nyitánya az utóbbi évtizedekben sajnos egyáltalán nem kívánatos „verseny” áldozatává vált: a világ nagy szimfonikus zenekarai mintha presztízskérdést csináltak volna minél gyorsabb előadásából. Az Alba Regia szerencsére nem szállt be e művészi szempontból teljesen értelmezhetetlen küzdelembe: Dubóczky Gergely lendületes, de nem lejátszhatatlan tempót diktálva erőteljes interpretációval adott hangulatos felütést a szezonnyitó bérleti hangversenynek.

 2_1

Beischer-Matyó Tamás a kortárs magyar zeneszerzés egyik jeles képviselője, pécsi és budapesti tanulmányok után jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója. Az Erkel-díjas alkotóművész életműve a műfajok széles skáláját vonultatja fel, benne az operától és az oratóriumtól a zenekari és kórusművekig, a kamarazenétől a dalig és a szólóhangszerekre szánt kompozíciókig jóformán mindent megtalálunk. A Five Color Journey (műfaji besorolását tekintve: capriccio) tulajdonképpen öttételes hegedűverseny, szimfonikus zenekari kísérettel (három hegedűszólammal és nagy létszámú ütőhangszeres együttessel). Gyanítom, a tételek címe (zöld, borostyánsárga, azúrkék, karmazsinvörös és bíborvörös) nem csak különböző színárnyalatok megjelölésére szolgál: a zeneszerző mintha bizonyos hangulatokra is utalni kívánt volna, többletjelentést hordozó asszociációs mezők megnyitásával. Első hallásra e titkok mindegyike értelemszerűen nem tárulhatott fel előttünk: mindazonáltal a darab világos formálása, karaktereinek egyértelműsége sok helyütt magáért beszélt. Engem legmélyebben a harmadik tétel ragadott meg, melyben a magyar hangszeres népzene gazdagon díszített lassúira emlékeztető szólóhegedű-melódiája izgalmas dialógusba lépett az ütőszekció halk anyagával. De említhetném itt a negyedik tétel Sosztakovicsra emlékeztető groteszk tánczenéjét vagy a fináléban a bőgősök szünet nélkül hangzó baljós tremolójával ellenpontozott, a fúvósok méltóságteljes korálját kommentáló hegedűmelódiát. Selmeczi Gábor határozott elképzelésekkel, biztos technikával játszotta a virtuóz magánszólamot, s a zenekarra sem lehetett panaszunk: különösen az ütőszekció remekelt. Erős taps köszöntötte az előadókat és a társaságukban színpadra lépő zeneszerzőt.

 1_1

A szünet után – szintén Selmeczi Gábor kiváló szólójával – felcsendült Seherezádé-szvit tolmácsolásáról annyit: néhány évvel ezelőtt csak reménykedhettünk benne, hogy ezt a végtelenül igényes, a zenekari hangszerelés művészetének egyik csúcspontját jelentő partitúrát egyszer saját zenekarunk játékában hallhatjuk… Örömmel konstatálhattuk a tényt, hogy az Alba Regia szimfonikusok megértek az ilyen és ehhez hasonló feladatok megoldására: az érdeklődést mindvégig fenntartó, rendkívül színvonalas interpretációt joggal fogadta a telt házas közönség lelkes vastapsa.

 

forrás: www.feol.hu, Szabó Balázs írása, fotó: Nagy Norbert